A történelmi épületek, múzeumok és galériák környezeti viszonyainak ellenőrzése szükséges az optimális hőmérséklet és páratartalom fenntartása érdekében. Ilyen módon lelassíthatja vagy akár meg is akadályozhatja az önpusztulásukat.

ÁLTALÁNOS AJÁNLÁSOK – HŐMÉRSÉKLET ÉS PÁRATARTALOM

A hőmérséklet és a relatív páratartalom tartományát hozzá kell igazítani a kiállítási tárgyak típusához és az anyaghoz, amelyből készültek. A relatív páratartalom és hőmérséklet részletes értékeit, amelyek mellett az egyedi anyagokból készült műalkotások tárolhatók, például a „Relatív páratartalom és hőmérséklet elfogadható tartományának meghatározása múzeumokban és galériákban” című tanulmányban – Smithsonian Institution.

A múzeumi létesítmények hőmérsékletére és páratartalmára vonatkozó általános ajánlások szerint:

A 19-21° C közötti hőmérséklet a legjobb kompromisszum a látogatók kényelme és az energiafelhasználás között. Amennyiben a helyiség hőmérséklete nem változik hirtelen, akkor az alig befolyásolja a műalkotások állapotát.

Az optimális relatív páratartalom vegyes gyűjtemények esetén 45 – 55%. A túl magas (65% feletti) relatív páratartalom penész és gomba növekedését okozhatja a festményeken, fémkorróziót vagy a könyvtár gyűjteményeinek károsodását. Másrészt a túl alacsony relatív páratartalom (25% alatt) a higroszkópos víz elvesztéséhez, a higroszkópos anyagok (például bőr és papír) ridegségéhez és a mechanikai igénybevétel növekedéséhez vezet, különösen igaz ez a fatermékeknél.

A relatív páratartalom sokkal nagyobb hatással van a múzeumi kiállítások állapotára, mint a hőmérséklet. A páratartalom gyors változása különösen romboló hatású, az évszakos ingadozások pedig kevésbé károsak.

HOGYAN VÁLASSZUK KI A RELATÍV PÁRATARTALOM SZINTJÉT?

Azon klimatikus viszonyok kiválasztásának módját, amelyben a múzeumi kiállítási anyagokat tárolni kell, a PN-EN 15757: 2012 (Kulturális javak védelme – A hőmérséklet és a relatív páratartalom követelményei az éghajlati hatások által okozott szerves higroszkópos anyagok mechanikai károsodásának korlátozásában) meghatározása.

A szabvány szerint a helyiségben / vitrinben, ahol a műalkotásokat tárolják, a relatív páratartalmat az úgynevezett történelmi éghajlat alapján kell meghatározni, amelyhez a múzeumi kiállításokat hozzá kell igazítani. A történelmi klíma, i.e. a relatív páratartalom és hőmérséklet tartományát, amelyben a kiállítást negatív hatások nélkül tárolták, legalább 12 hónapig végzett mérések alapján lehet meghatározni.

A történelmi éghajlat elemzésekor figyelembe kell venni a páratartalom évszakos változásait is, amelyek pl. az évszakváltástól vagy a fűtési szezontól is függ. A történelmi klímát három érték határozza meg:

Átlagos relatív páratartalom-érték – az összes mérés számtani átlaga (a relatív páratartalom-mérések összege elosztva a mérések számával). Az átlagos érték meghatározásához egész éves méréseket alkalmaznak. Az évszakos változások meghatározásához számítsa ki az egyes hónapok átlagértékeit.

Központi mozgóátlag – 30 nap mozgóátlaga (a mozgóátlag kiszámításának napjának páratartalom-értéke 30 mérés közepén kell, hogy legyen)

Rövid távú ingadozások – a különbség egy adott nap leolvasása és az adott nap központi mozgó átlaga között

A fenti számítások eredményeként kapott értékek azt a történelmi klímát írják le, amelyhez a kiállítást hozzá szokták adni. Ezeket a körülményeket abban a helyiségben / vitrinben kell megismételni, amelyben az elemet tárolni fogják. Sőt, ha a relatív páratartalom ingadozása jelentős, törekedni kell annak stabilizálására. A szabvány kimondja, hogy a [-1,5; 1,5] szórást ki kell küszöbölni.

A kiállítási tárgyak másik helyiségbe / vitrinbe történő áthelyezése esetén rendkívül fontos a történelmi klíma helyreállítása, amelyhez korábban már hozzáállt. Amennyiben valamilyen oknál fogva megváltozott a mikroklíma, akkor legalább egy évig figyelnie kell a változás hatását a műalkotások állapotára.

KAPCSOLÓDÓ TERMÉKEK